Kedd - egy igazán jól sikerült este. Egyre fogyatkozik a csapat, eleinte még vagy nyolcan mentünk be a busszal, mostmár csak hárman. De később csatlakoztak a spanyol srácok is, akik már a városban laknak. Kilencre igérkeztek, fél 11 fele meg is érkezett az első. Hiába, a génjeiken van a késés. A csajok meg úgy elkéstek, hogy nem is jöttek.

Azért kedden járunk a városba, mert ilyenkor van 2,5 eurós "sörakció" a Kalypsoban. Aztán mindig sörzsiráf lesz a vége, és olyankor kezd eldurvulni az este. Senki nem tudja mennyit ivott, és hol a határ. Meg azt se, hogy a szomszéd asztal mennyit lop a zsiráfunkból amíg mi kint levegőzünk.

Hangulatosra sikeredett az este, még koncert is volt. Két srác kiállt két gitárral és klasszikusokat toltak. Viszont a spanyolok útközben összespanoltak egy spanyol csajhordával, akik nem birtak magukkal és így végül karaoke-vá fajult az egész. A két előadó srác egész jól tűrte hogy elvették tőlük a mikrofont és csak a háttérzenét szolgáltathatták. Végülis a pénzüket ígyis megkapják:D

A harmadik zsiráf után az utolsó buszt közösen elvetettük, mi majd gyalogolunk. Az állítólag egyórás utat sikerült megtenni két és fél óra alatt. Háát mit ne mondjak érdekes képek születtek: coming soon... on Facebook.

Ma teremfocizni hívtak a franciák. Ezek mit ki nem néznek belőlem?

"Nembaj ha béna vagy, lányok is játszanak."

Erre odajön az egyik nagydarab csaj és kijelenti hogy ő profi játékos volt. Kösszi, asszem majd legközelebb. Vagy nem. Nem hinném hogy a labdaérzékem spontán kifejlődött volna az elmúlt két évben. Inkább maradok a futásnál. Már csak valami cipőt kéne szerezni.

Azért így három hét után is előfordul, hogy beülök egy órára ami nincs is. Most is épp onnan jövök. Egyedül vártam a teremben, de ebben semmi szokatlan, a franciák mindig utolsó pillanatban esnek be. Most viszont csak a tanár jött és nekem szegezte hogy akkor tessék kérdezni. He? Két perc értetlenkedés után kisült hogy ez csak korrepetálás, nem kötelező. Nem is jött senki rajtam kívül... Mivel kérdést nem tudott kiszedni belőlem, így igen gyorsan elbúcsúztunk.

Amúgy ez a tanár volt az, aki nem vágta hogy külföldi vagyok és kihívott táblához. Kiscsoportos oktatás hátránya, hogy előbb-utóbb rádkerül a sor. Maradjunk annyiban, hogy olyan jól ment, hogy többet nemigen erőlteti. A kérdésekre valószínüleg nem az egyre értetlenebb fejjel bámulás volt a jó válasz. Hiába, a pénzügy sose volt az erősségem...

Az itteni oktatási rendszer végülis elég jó, de valszeg fél év kevés lesz hozzászokni. Az órarend hetente változik, nehogymár meg lehessen jegyezni, vagy esetleg előre tervezni. Mindig pénteken rakják ki a következő hetit, amiben ezek szerint a konzultációk is benne vannak. De ennek is megvan az előnye. Itt nem úgy megy, hogy van egy hatkredites tárgy aztán heti 6 órában előadnak. Résztárgyakra vannak bontva, és egy-egy résztárgyat lezavarnak néhány hét alatt, aztán egyből vizsga van belőle. Így kevesebb az anyag, ráadásul nem is felejti el az ember. Év végén pedig résztárgyak átlagából jön ki a végső jegy.

Elkezdődött az őszi időjárás: szinte minden nap esik. Nem nagyon, de épp eléggé hogy ne lehessen élvezni a kintlétet és a biciklikölcsönzésről is kezdjek letenni. De legalább az angol srác is kezdi otthonérezni magát.

A rossz idő örömére mit találnak ki a franciák? Kerti sütés az egyetemen! Ami előszörre rossz ötletnek tűnt, az egész jól sült el. Mindenki a büféhelyiségből nézte, ahogy ketten kint próbálják az esőben meggyújtani a szenet, majd sütik a virslit. Nem mondom hogy olyan feelingje volt, mint a talicskás barbequenak, de legalább kaptunk kaját és beszélgettünk a melegben. Ez lehet az egyetlen étel, amit még a franciák se tudnak nagyon elrontani.