Na ezt se gondoltam, hogy pont itt fog egy magyar néni Magyországról előadást tartani. Magyar lévén, rettenetes angolsággal persze. Igazából vmi menedzsment órát kéne tartania, csak kihasznàlta az alkalmat, hogy bemutassa az összes magyar olimpiai aranyérmest, Nobel-dijast, magyar találmányt, ételt és látnivalót. Biztos mindenkit érdekeltek az évszámok...

Sose értettem, hogy miért éri meg ennek a sulinak messzi országokból ideimportálni a tanárokat néhány napra, főleg ha a nyelvet se beszélik és értelme sincs az órájuknak. A múltkori spanyol előadónak egy szavát se értettem, de akik értették utána egy óráig veszekedtek vele, hogy mekkora faszságokat mondott az internetes biztonságról.

Történt, hogy épp Emeline, az új Erasmus néni lakásában alapoztunk a templomos buli előtt. Egy jófej csajról van szó amúgy, bejárta a fél világot hátizsákkal, beszél vagy 5 nyelven, és úgy nyeli a vodkát, mint a vizet.

Látom hogy ki van rakva a macskakaja, hát megkérdeztem, hogy "hol a macskád?" Minden szem rámszegeződik, Emeline szeme kikerekedik a francia srácok meg szarrá röhögik magukat. Mint kiderült, elbasztam a macska névelőjét, ahogy minden rohadt francia főnévét. Viszont néhány esetben más névelő = más jelentés. Itt a másik névelővel női nemiszervet jelent, nem épp ilyen finoman fogalmazva. Na akkor most nézzük vissza a kérdést, helyettesítsük be, és voilá. Ennyit az ártatlan kis kérdésről.

No nem imádkozni vagy ikonokat nézni, csupán ide szervezték az Erasmus bulit. Persze nem minket búcsúztattak, hanem az innen külföldre menő diákokat, de azért jófejek voltak és 7€ért minket is beengedtek.

Már Hágában is mesélték, hogy nincs elég hívő ember, ezért a templomokat ki/eladják és bulikat rendeznek bennük. A bibi csak az, hogy egy kis sulibuli nem tölt meg egy ilyen helyet. Viszont az akusztika az pöpec volt, és azért van egy feelingje szakrális térben partyzni.

Jól is indult az egész, viszont nekem reggel nyolckor leadásom volt, amit csak személyesen fogad el a tanár. Sebaj, úgyis jegyes rendszer van: előre meg kell venni a sörjegyeket, így könnyű meghúzni a határt. Könnyű lenne, ha a csaj nem adott volna véletlenül kétszerannyi jegyet a pénzemért. Na így keljen korán az ember...

Volt viszont egy olyan Isteni jel is, amitől újra felcsillant a remény, hogy felkelek reggel nyolckor: mindenkit kizavartak 2kor. Ilyet is csak a franciák csinálnak, hogy kettőkor záróra. Juan viszont eddig se bírt várni és elhúzott haza, így kocsi nélkül maradtunk. Taxi az állítólag nincs ilyenkor (wtf?), így gyalogolhattunk volna haza. Miután kiőrjöngtem magam, hogy mi az hogy nincs taxi és hogy fogok én így időben felkelni, Martin lebeszélte vmi ismerőseivel, hogy hazavisznek minket, csak előbb beugrunk valami haverjukhoz megnézni hogy épségben hazaért-e. Hát az hazaért, viszont az anyósülésen ülő srác nem volt ilyen szerencsés. Egy rendőrautó bejött utánunk a kisutcába, a srác meg állítólag bemutatott nekik. Elég finom lehetett, ha még én se vettem észre, viszont a rendőrök meglátták. Kiszállították a kocsiból és bilincsben vitték el. Éjszaka az őrsön egy ilyenért? Ennyit a nyugati szabadásgról. Ráadásul a többiek egy óráig sopánkodtak a kocsiban, hogy most mi lesz. Nehogymár ki tudjam magam aludni 8ig. Ennél még a gyalog is gyorsabb lett volna és kevésbé stresszes.

Hála az előre bekészített másnaposság elleni 5 Twixnek, végül fél 10kor sikerült felkelnem. Besunnyogtam a terembe, de mivel a többiek felröhögtek a néni észrevette, hogy másfél órát késtem. De végül jófej volt és elfogadta a Mohamed által összekopipésztelt beadandómat.

Még aludni sincs idő tőlük. De azért van egész kellemes élmény is velük:

Céglátogatás: Antoine és Nahir elvittek kocsival a céghez amiről írni kell, megírták a beszámolót, és még a prezentációt is megcsinálták. Nekem csak ki kellett állni és elmondani velük pár mondatot a prezentáció alatt. Na így kellett volna mindet. Legalábbis az ilyen értelmetlenebbeket mint ez. Még mindig nem értem hogy mi haszna van bárkinek is abból hogy meglátogat egy 2 fős céget és ír róla 10 oldalt. Végképp egy mérnöknek... Martin minden projektjét úgy tudta le, hogy egy betűt nem tett hozzá. Persze neki könnyű, nincs egy Mohamed se a csoportjában. Mohamed csapata most is úgy ordítozott vele, hogy bejött a terembe egy tanár hogy mi folyik itt. Á semmi, csak valaki megint nem csinált semmit de azért osztja az észt. Aztán még jól ki is röhögték, hogy mekkora faszságokat ír.

Hálózatos projekt: Ó jee, írjunk 20 oldalt a WiFiről. Ezt elcseréltem Franklinnel: ő megírja az én részemet, én meg megcsinálom az ő részét egy másik projektben, amihez hozzá se tud szagolni. Ez mind jól is hangzik, de így utólag beleolvasva a munkába, én ilyen szart ki nem adnék a kezemből. A prezentáció utáni kérdéseknél csak álltunk a vetítővászon előtt hárman, és csak annyit tudtunk mondani hogy ezt sajnos nem tudjuk (én még a kérdéseket se értettem). Biztos maxpontos lesz...

És akkor már csak 4-5 van hátra a következő két hétre:D