A foci ugyan nem hoz lázba, de röplabdázni csak elcipeltek. Ez volt egyébként a legaktívabb este: az egész koli elment a sportcsarnokba.

Megerőltető mozgásnak ugyan nem nevezném a röplabdát, és én végképp nem viszem túlzásba. Csak azokat a labdákat ütöttem vissza, ami konkrétan nekem jött, nehogy már futnom kelljen. És nem ígyis izomlázam lett? Dehogynem. Na ennyire eltunyultam itt.

Az arabokkal mindig csak a gond van...

Mohamed 1: az az idóta, akivel a projektemet kell csinálnom. Mikor választani kellett csapatot, ő volt az egyetlen szabad ember. Hát egy hét alatt kiderült hogy miért. Semmihez nem ért, de befogni nem bírja a száját. Mikor elkezdünk csinálni valamit, ő berak valami kecskebaszó zenét youtubeon és elkezd hangosan énekelni és táncolni. Egyszer még az asztalra is felállt. Na így koncentráljon mellette az ember...

Mohamed 2: vele szerencsére nem kell semmit csinálni, de ő a koliban lakik, így mindennap látom. Valamiért késztetést érez hogy ha meglát akkor kimondja a neved, és beszélgetést kezdeményezzen. Egyszer még belém is karolt, hogy ne tudjak elmenekülni a mondókája elől. Meg elvette a koktélomat hogy fotózkodjon vele, pedig nem is ihat alkoholt a vallása miatt. Meg is mondtam neki, hogy utálom. De a viszony még feszültebb mióta véletlenül rajtakaptam, hogy a portugál csajjal bezárkóztak a szobájába. És mivel megzavartam őket, a csaj el tudott menekülni és ezért engem hibáztat.

Mohamed 3: szerencsére ilyen nincs, de ez a kettő is túl sok. Ja és a nevük nem vicc, tényleg így hívják mindkettőt.

Na de most itt Mohamed 2ről lesz szó. Ugye említettem, hogy mindig köszönnie kell ha meglát. Na a németnek Hej Hitlerrel köszönt, amin az kiakadt és kiosztotta. Aztán a tegnapelőtti rackletten nagyon vicces akart lenni, és bemutatta a német tánc általa elképzelt verzióját: SS menetelés feltartott kézzel Hej Hitlert kiabálva. Nagy balhé nem lett, csak a német srác megkérte, hogy ne szóljon hozzá többet. Ezért Mohamed beköpte a koli főnökénél, hogy az ide jár kimosni a ruháit. A főnök meg ment Eustache-t kérdőre vonni az ügyben, aki az egyetlen francia a koliban, és általában ő intézkedik mindenért. Na ő már nem bánt ilyen finoman vele, nagy veszekedés, ordibálás, végül ő is megkérte hogy ne szóljon hozzá többet és hagyja békén. Na vajon az arab mentalitás megengedi ezt? Persze hogy nem, ment utána a szobájába, folyamatosan ordibálva. Na itt volt az első verekedés, amiről persze hogy lemaradtam, de állítólag az arab maradt alul.

A másik irritáló dolog, hogy valamiért mindig hozzáérnek az emberhez. Állandóan belemásznak az ember intim szférájába. És ezt rajtuk kívül senki nem viseli jól. Na hát ma bocsánatkérése jeléül Mohamed 2 átkarolta Eustache-t, aki ugyancsak nem tűrte ezt jól. Itt jött a durvábbik verekedés: majdnem tört az ablak, és repült Franklin laptopja. Ez ebédszünetben volt, és persze ezt is sikerült átaludnom... Hiába, minden szabad percet muszáj relaxációval tölteni.

Mielőtt a sztorit hallottam volna, M2 odajött hozzám a suliban, hogy miért azt már nem vártam meg. Épp örültem hogy Mohamed 1 épp nem énekel és csak 10 percig értelmetlenkedett az osztálydiagramon. A lényeg hogy jól elküldtem a picsába, hogy hagyjon békén, most dolgozunk M1gyel. Így utólag valszeg csak biztosítani akarta, hogy legyen valaki aki melléáll a koliban. Hát nem jött be. Most már csak azt várjuk, hogy Mohamed mikor követ el öngyilkos menyérletet, vagy gyújtja ránk a kastélyt.

Na megint jól lemaradtam a blogírással. Ez persze nem azt jelenti hogy nem történik semmi, hanem épp az ellenkezőjét: annyi minden történik hogy nincs időm írni. Ez a bejegyzés még egy másfél héttel ezelőtti kirándulásról szól: Saumur.

Pénteken Juan meghívott, hogy menjek velük kocsival kirándulni. 4en találták ki ezt az egészet, és még volt egy hely a kocsiban, hát meghívtak, annál több felé oszlik a benzinköltség. Bár azt még mindig nem tudom hogy miért engem, hisz van még rajtunk kívül vagy 6 ember a kastélyban, mindenesetre jólesett. Több infót nem kaptam, csak hogy 9kor indulunk. 6 óra alvás után fel is keltem időben, aztán 11 után végül sikerült is elindulni. 

Én szorongattam a Bretagne utikönyvemet, de aztán kiderült hogy pont az ellenkező irányba megyünk, szal semmit nem érek vele. Saumur szép kis város, egy szép kastéllyal, de semmi extra. Sikerült a belvárostól jó messze leparkolni, de ez a kis mozgás nem árt mióta a napi legnagyobb táv amit megteszek, az az öt percre lévő bolt. Volt valami rendezvény is néhány standdal meg asszonykórussal, de az átlagéletkor az olyan 70 körül lehetett. Itt ettünk 1 €-ért valami frissen sült cipót disznókrémmel, aztán nem bírtuk tovább a nénik nyivákolását.

A kastélyig felmásztunk, és vártunk is vagy fél órát, hogy kinyisson, de minek... Az egész felújítás alatt volt, de azért 3 €-ért körbejárhattuk volna. Kösz inkább nem.

Egy gyors ebéd a Decathlon parkolójában és már mentünk a gombamúzeum.

 Franc se gondolta, hogy ilyen izgalmas helyekre visznek, de legközelebb nem indulok el velük ennyire tudatlanul az tuti... 6 €-t fizettünk fejenként, hogy láthassunk egy csomó gombát. Igazán érdekes mit ne mondjak. Aztán még valami másik városban is meg akartak nézni valami barlangházakat, de a bejáratnál megtorpantunk az 5 €-s belépő miatt. Ez kb. egy földbe épített parasztház volt, ahol a tyúkszart és kutyákat kerülgethettünk volna. Szóval úgy döntöttünk hogy ennyi volt aznapra.

A sok értelmetlen és drága múzeumból így végül csak egyet láttunk, így határozottan jó kis nap volt ez. Az utiköltség 1,5€ra jött ki, ennyi pénzből még a városközpontba se jutunk el.

Az éjszaka közepén még egyszer ki kellett hívni a tűzoltókat, mert megint lángra kapott a kocsi. Valszeg csak nem oltották el rendesen. Na most ilyen a kilátás az ablakomból:

A fának egészen az ablakomig le vannak égve a levelei. Szerencse, hogy nem a kastélyt gyújtották ránk. Még...

Másnap kiderült hogy nem csak ez az egy kocsi járt pórul. A képen látszik, hogy itt is csak a rongálás volt a cél, mert így kilopni semmit nem lehet.

Hogy kinek lehet ennyire a bögyében a suli, azt nem tudni. Az is lehet, hogy egyszerűen a négerekkel van bajuk. A franciák elég rasszista népség, az tuti. Alig szólnak a négerekhez, és az arab srác is mindig egyedül ül az első padban. Gondolom ehhez Sarközynek is köze van, de a politikába inkább ne menjünk bele.

Holnap pedig a feledhetetlenül izgalmas gombamúzeumról fogok írni nektek. Igen, gombamúzeum. Amiben gombák vannak. Nagggyon szuper volt...

Mikor azt hiszi az ember, hogy végleg kifogyott a blogra írandó témákból, akkor jön csak az igazi!

Mostmár tudom milyen érzés lehet arra ébredni, hogy ég a ház: tűzropogás és az egész szoba narancssárga. Ugyan a ház nem égett, de a lángok az ablakomig értek, ami nem egy kis tábortűz, tekintve hogy a másodikon lakok. Hajnali kettőkor felgyújtották az ablak alatt parkoló kocsit, és a gumik robbanására keltem. A pánikban még fényképezni is elfelejtettem, bár úgyse tudtam volna, mivel kifogyott az elem. Mindig a legjobbkor... No és akkor itt az oltásról készült kép, hála Juannak:

A tűzoltók viszonylag gyorsan lereagálták, mire leértünk a földszintre már el is kezdték oltani.

Vajon van valami köze az egésznek ahhoz, hogy a múltkor bedobták kővel a konyhaablakot? Kitudja. Az angol srác csak annyit mondott, hogy náluk ez mindennapos, és ment vissza aludni. Az biztos, hogy nem szívesen lettem volna Párizsban, amikor a bevándorlók autókat gyújtogattak. Nekem még szoknom kell a robbantgatást...

Na tessék, hajnali háromkor blogot írok, mikor holnap kelhetek korán mert megyünk valahova kirándulni.

Na volt már filmnézés moziban, mentorom lakásán, és most az egyetemen. Mert itt megcsinálták, hogy a nagyelőadóban lehessen mozizni. Hatalmas vetítővászon, és szerintem a hang is dolby volt, de mindenesetre pöpec. Mindent a tanulásért.

És hogy mégis mi köze a Harcosok klubjának a tanuláshoz? Ez az egyetem nagy hangsúlyt fektet a nyelvoktatásra, minden diákot kiküldenek erasmussal kétszer is. Két nyelvet kötelező jelleggel tanulnak, még kreditet is kapnak érte. A film pedig angol nyelven volt, angol felirattal. És ugye tapasztalatból tudjuk, hogy ennél hatékonyabban nemigen lehet nyelvet tanulni. Erre gondolom a vezetőség is rájött, és minden szerdán este nyolctól mozizás van a nagyelőadóban. A tanulmányi rendszerükön keresztül lehet szavazni, hogy melyik film legyen az adott héten. Kíváncsi vagyok a BME mikor jut el idáig:D

Jövő héten: Paycheck, Scary Movie, Pirates des Caraibes 1. Na melyikre szavazzak?

Na mit csináltunk tegnap este? LASERTAG! Itt van egy hely 5 percre a kastélytól. Viszont mi elmásztunk a város másik végébe, hogy ugyanannyiért ne 20 percet, hanem fél órát kapjunk. Mikor odaértünk kiderült hogy ott is csak 20 percet adnak 7€-ért...

A csaj, aki az egészet szervezte, lekéste a buszt, így egyedül kellett volna megtalálnunk a helyet és az ismeretlen csapatot. Végülis a buszon leszólított minket a másik csapat, de nélkülük nem is találtuk volna meg. A város határán kívül valami elhagyott gyárépületben van.

Nem hiszem hogy sokan olvassák a blogot, akiket még nem szokattam rá a How I Met Your Motherre, de azért elmagyarázom a lényeget. Olyasmi mint a paintball, de mégis teljesen más. Itt nincs fizikai lövedék, lézerfegyverekkel kell eltalálni az ellenség világító pontjait: két váll, has, hát és a fegyver. Ezek különböző pontot érnek. Ha a csapattársadat találod el, akkor pontlevonás. Ha lelőnek, akkor 5 másodpercre esel ki a játékból, kialszik a fényed, te sem lőhetsz, és téged sem lőnek. Pont elég idő fedezékbe vonulásra vagy menekülésre.

A hely egy full sötét kétszintes labirintus volt, szinte csak az emberek világítottak. Először azt hittük a négereknek előnyük lesz, hogy láthatatlanok a sötétben, de ez cseppet sem számított. Csak néha villództak fények, és sok-sok füst volt, hogy látszódjön a lézer. Végig reszelős technó szólt, hogy teljes legyen a mészárlós feeling.

Az egésznek tehát teljesen más a lényege, mint a paintballnak. Itt nincs nagy tétje ha eltalálnak, így sokkal merészebbek az emberek. Az egész nagyon pörög, végig futottuk azt a 20 percet. És a legjobb az egészben: a játék végén leolvassák a felszerelést és kapunk egy statisztikát. Ki hány pontot szerzett, ki kit és hol talált el. Na és vajon melyik csapat nyert? Hát persze hogy mi! Kezdők szerencséje gondolom, mivel hárman először játszottunk, és a csaj is csak másodjára. Én 12ből 6. lettem, kezdetnek jó ez:) Na és akkor következzen Neo részletes eredménye:

Sajna a kastélyban lakók nem akartak még egyet játszani, így én is eljöttem velük. Az egyik srác hazahozott minket kocsival. Hogy miért? Nemtom. Nem is ismertük előtte. Ráadásul még ment vissza játszani, és messze is lakunk. Más az itteniek értékrendje, az biztos.

Egy biztos: lesz még visszavágó!

Na megvan az első vizsgám eredménye. Tizenhármas lett! Információs rendszerek biztonsága letudva:D

Egy srác 10 percig magyarázta nekem, hogy hogyan is kapják itt a jegyet. Vagyis jegynek nem nevezném, ugyanis 20 különböző érték van és 10től számít megfeleltnek. Mekkora poén lett volna ha ötöst kapok. Mindenki örül, közben az még rég bukó:D Itt legalább azt is egyből tudod hogy kicsit buktál meg vagy nagyon. De nekem ez most nem jött össze, ez egy teljesen korrekt eredmény ahhoz képest, hogy a kérdések egy részét nem is értettem.

Teszt jellegű volt az egész, annyi csavarral hogy nem egyet kellett kiválasztani. Minden kérdésnél volt vagy 7 választási lehetőség, és azok közül bármennyi lehetett jó. Állítólag volt olyan kérdés ahol mind a hét jó volt. Na akkor kezdtem el pánikolni mikor ez kiderült, mivel én max 3at jelöltem be. Viszont ha kevesebbet jelöl az ember, akkor részpontokat kaphat, ha bejelöl egy rosszat akkor az kinullázza.

Hogy hogy fogják ezeket a huszas jegyeimet átváltani, arról gőzöm sincs. Remélem csak elosztják néggyel és felkerekítik.

Na és vajon ki bukott meg a legjobban? Hát persze hogy az a faszkalap, akivel a projektemet kell csinálnom. Mostmár legalább bizonyítékom is van rá, hogy szellemileg sérült. Bár nekem már az is elég bizonyíték volt, hogy egy órán át magyaráztam neki hogy mi is az az egy-több kapcsolat az adattáblák között.És már van egy marokkói BSc diplomája...

Egy újabb kajás poszt... Lehet hogy uncsi, de ezek még mindig tudnak meglepetést okozni. Mikor az egyik tanár megkérdezte, hogy mi a legnagyobb különbség Magyarországhoz képest, egyből rávágtam, hogy az ehetetlen kaja. Szerintem a kulturális projektemet is erről fogom csinálni. Van benne potenciál, az biztos.

Mindenki nagyon ajánlotta az egyetemi éttermet a városban. Eleve nem tetszett az ötlet, mivel buszozni kell hozzá, de néhányszor bele is férhetne. A hangsúly a feltételes módon van. Annyiszor elmondták, hogy három fogásos ebéd vagy vacsora csak 3€. Végülis ez a mondat teljesen igaz is, reklámfogásnak legalábbis jó. Az más kérdés, hogy a kaja ehetetlen, és akkora, hogy egy anorexiás modellnek is kopogna a szeme utána. Egy csomó féléből lehet választani, az tény. Előételnek valami salátát választottam, ami két fél főtt tojás volt salátalevelek alár rejtve. Szósz vagy fűszer nuku. Főételnek sikerült valami haldarabot kifogni, köretnek pedig gríz volt hozzá. Fűszer semmi, ennek köszönhetően íze se, de legalább szálkás volt. Desszert egy pudingnak hitt gyümölcshab lett. Decis pohár volt félig vele. Pozitívum: nem volt semmi rossz utóíz a számban, ugyanis íze semminek nem volt. Só vagy más fűszer nincs az asztalokon, de vizet azt korlátlanul lehet fogyasztani. Csak tudnám hogy mire... 3 perccel a kasszától való távozás után már úton is voltam a legközelebbi gyrosos felé. Pedig tényleg mindent megettem. 3 euró helyett végül 7et költöttem ebédre aznap. Legközelebb egyből a törököknél kezdem, bár a csípőst itt sem ismerik.

Jó készételt itt még nem ettem. Próbálkoztam babkonzervvel, spagettivel, mikrós kajákkal, de semmi. A panírozott csirkefalatoknak több közük van a fűrészporhoz mint a csirkéhez. Semminek nincs íze. A fűszerpolcon meg csak ismeretlen zöld fűszerek vannak. Semmi fűszerkeverék, vagy legalább egy csomag paprika. Nembaj, vettem két kiló hagymát, abból még nem tudták száműzni az ízt. Eredetileg két szemet akartam, de drágábbra jött ki mint az előrecsomagolt kétkilós, így most ha akarom ha nem, egy hónapig azt eszem.

Na jó rég írtam a blogra. De az elmúlt hét egy kicsit sűrűre sikeredett.

Csütörtök este megérkezett Juci, Andi és Beni. Már hónapok óta tervezték ezt a Párizzsal egybekötött kiruccanást, és ennyivel előre valami 4000ért találtak repjegyet. Este 10re ért be a vonatuk Angers-ba, ezért másfél órát kellett várni az éjszakai buszra. Szerencsére a többiek úgyis a városban buliztak, így addig a három bőrönddel beültünk hozzájuk a K'lypsoba. A 2 párizsi nap után elég punnyadtak voltak, így tényleg elmentünk a fél 12es éjszakai busszal. Ez a fáradtság egyébként jellemző volt az itt töltött két napra: összesen egy múzeumot és a várat néztük meg, nem volt pörgés. Mondjuk Párizs amúgy se lehett volna felülmúlni. Bár egy valamiben jobb: itt a 25 év alattiaknak ingyen van minden belépő, így nem kellett fizetnünk egy fillért sem.

A tengerparti kiruccanás kútba esett, mert a vonat drága lett volna, és nem találtunk senkit aki elvitt volna kocsival. Sebaj, majd máskor. A lényeg, hogy mostmár megvan a helyi telekocsi weboldal, és ezzel jóval olcsóbban lehet utazgatni mindenfelé.

Örültem, hogy egy hónap után végre magyarokkal találkozhattam. Remélem jönnek még mások is! Igen, ez nektek szól! Rajtuk kívül csak két magyar lánnyal találkoztam, ők a helyi közgázon erasmusoznak.

ui.: új képek Facebookon, és néhányat felraktam iwiwre is.