Azért így három hét után is előfordul, hogy beülök egy órára ami nincs is. Most is épp onnan jövök. Egyedül vártam a teremben, de ebben semmi szokatlan, a franciák mindig utolsó pillanatban esnek be. Most viszont csak a tanár jött és nekem szegezte hogy akkor tessék kérdezni. He? Két perc értetlenkedés után kisült hogy ez csak korrepetálás, nem kötelező. Nem is jött senki rajtam kívül... Mivel kérdést nem tudott kiszedni belőlem, így igen gyorsan elbúcsúztunk.

Amúgy ez a tanár volt az, aki nem vágta hogy külföldi vagyok és kihívott táblához. Kiscsoportos oktatás hátránya, hogy előbb-utóbb rádkerül a sor. Maradjunk annyiban, hogy olyan jól ment, hogy többet nemigen erőlteti. A kérdésekre valószínüleg nem az egyre értetlenebb fejjel bámulás volt a jó válasz. Hiába, a pénzügy sose volt az erősségem...

Az itteni oktatási rendszer végülis elég jó, de valszeg fél év kevés lesz hozzászokni. Az órarend hetente változik, nehogymár meg lehessen jegyezni, vagy esetleg előre tervezni. Mindig pénteken rakják ki a következő hetit, amiben ezek szerint a konzultációk is benne vannak. De ennek is megvan az előnye. Itt nem úgy megy, hogy van egy hatkredites tárgy aztán heti 6 órában előadnak. Résztárgyakra vannak bontva, és egy-egy résztárgyat lezavarnak néhány hét alatt, aztán egyből vizsga van belőle. Így kevesebb az anyag, ráadásul nem is felejti el az ember. Év végén pedig résztárgyak átlagából jön ki a végső jegy.