Franc se gondolta volna, hogy a legkamubbnak tűnő órán fogom a legfrusztráltabban érezni magam. Itt ugyanis nem annyiból áll ez a tárgy, hogy hallgatjuk a tanár faszságait és írunk egy ötoldalas fogalmazást a végén.

Kezdődött ilyen kommunikációs tréningekkel, ez nem is volt gáz. Csak egyszer kellett kiállni a csoport elé, és akkor is magyarul kellett beszélnem. A feladat lényege ugyanis a gesztikuláció volt, és azt figyelte hogy vajon mennyit lehet érteni a történetből úgy, hogy egy szót se ért. Hát semmit, de azért megdicsért hogy milyen jól használom a nem nyelvi eszközöket. Ha tudná mit meséltem el...

De az új tanárnak az a heppje, hogy kiállít beszélni (ezúttal franciául), és osztályozza. Sok esélye van az embernek brillírozni a 20 anyanyelvű között. Nem is értem miért ajánlották ezt a tárgyat nekünk. A spanyolok állítólag csak ülnek és meg se szólalnak.