Na mit csináltunk tegnap este? LASERTAG! Itt van egy hely 5 percre a kastélytól. Viszont mi elmásztunk a város másik végébe, hogy ugyanannyiért ne 20 percet, hanem fél órát kapjunk. Mikor odaértünk kiderült hogy ott is csak 20 percet adnak 7€-ért...

A csaj, aki az egészet szervezte, lekéste a buszt, így egyedül kellett volna megtalálnunk a helyet és az ismeretlen csapatot. Végülis a buszon leszólított minket a másik csapat, de nélkülük nem is találtuk volna meg. A város határán kívül valami elhagyott gyárépületben van.

Nem hiszem hogy sokan olvassák a blogot, akiket még nem szokattam rá a How I Met Your Motherre, de azért elmagyarázom a lényeget. Olyasmi mint a paintball, de mégis teljesen más. Itt nincs fizikai lövedék, lézerfegyverekkel kell eltalálni az ellenség világító pontjait: két váll, has, hát és a fegyver. Ezek különböző pontot érnek. Ha a csapattársadat találod el, akkor pontlevonás. Ha lelőnek, akkor 5 másodpercre esel ki a játékból, kialszik a fényed, te sem lőhetsz, és téged sem lőnek. Pont elég idő fedezékbe vonulásra vagy menekülésre.

A hely egy full sötét kétszintes labirintus volt, szinte csak az emberek világítottak. Először azt hittük a négereknek előnyük lesz, hogy láthatatlanok a sötétben, de ez cseppet sem számított. Csak néha villództak fények, és sok-sok füst volt, hogy látszódjön a lézer. Végig reszelős technó szólt, hogy teljes legyen a mészárlós feeling.

Az egésznek tehát teljesen más a lényege, mint a paintballnak. Itt nincs nagy tétje ha eltalálnak, így sokkal merészebbek az emberek. Az egész nagyon pörög, végig futottuk azt a 20 percet. És a legjobb az egészben: a játék végén leolvassák a felszerelést és kapunk egy statisztikát. Ki hány pontot szerzett, ki kit és hol talált el. Na és vajon melyik csapat nyert? Hát persze hogy mi! Kezdők szerencséje gondolom, mivel hárman először játszottunk, és a csaj is csak másodjára. Én 12ből 6. lettem, kezdetnek jó ez:) Na és akkor következzen Neo részletes eredménye:

Sajna a kastélyban lakók nem akartak még egyet játszani, így én is eljöttem velük. Az egyik srác hazahozott minket kocsival. Hogy miért? Nemtom. Nem is ismertük előtte. Ráadásul még ment vissza játszani, és messze is lakunk. Más az itteniek értékrendje, az biztos.

Egy biztos: lesz még visszavágó!

Na megvan az első vizsgám eredménye. Tizenhármas lett! Információs rendszerek biztonsága letudva:D

Egy srác 10 percig magyarázta nekem, hogy hogyan is kapják itt a jegyet. Vagyis jegynek nem nevezném, ugyanis 20 különböző érték van és 10től számít megfeleltnek. Mekkora poén lett volna ha ötöst kapok. Mindenki örül, közben az még rég bukó:D Itt legalább azt is egyből tudod hogy kicsit buktál meg vagy nagyon. De nekem ez most nem jött össze, ez egy teljesen korrekt eredmény ahhoz képest, hogy a kérdések egy részét nem is értettem.

Teszt jellegű volt az egész, annyi csavarral hogy nem egyet kellett kiválasztani. Minden kérdésnél volt vagy 7 választási lehetőség, és azok közül bármennyi lehetett jó. Állítólag volt olyan kérdés ahol mind a hét jó volt. Na akkor kezdtem el pánikolni mikor ez kiderült, mivel én max 3at jelöltem be. Viszont ha kevesebbet jelöl az ember, akkor részpontokat kaphat, ha bejelöl egy rosszat akkor az kinullázza.

Hogy hogy fogják ezeket a huszas jegyeimet átváltani, arról gőzöm sincs. Remélem csak elosztják néggyel és felkerekítik.

Na és vajon ki bukott meg a legjobban? Hát persze hogy az a faszkalap, akivel a projektemet kell csinálnom. Mostmár legalább bizonyítékom is van rá, hogy szellemileg sérült. Bár nekem már az is elég bizonyíték volt, hogy egy órán át magyaráztam neki hogy mi is az az egy-több kapcsolat az adattáblák között.És már van egy marokkói BSc diplomája...

Egy újabb kajás poszt... Lehet hogy uncsi, de ezek még mindig tudnak meglepetést okozni. Mikor az egyik tanár megkérdezte, hogy mi a legnagyobb különbség Magyarországhoz képest, egyből rávágtam, hogy az ehetetlen kaja. Szerintem a kulturális projektemet is erről fogom csinálni. Van benne potenciál, az biztos.

Mindenki nagyon ajánlotta az egyetemi éttermet a városban. Eleve nem tetszett az ötlet, mivel buszozni kell hozzá, de néhányszor bele is férhetne. A hangsúly a feltételes módon van. Annyiszor elmondták, hogy három fogásos ebéd vagy vacsora csak 3€. Végülis ez a mondat teljesen igaz is, reklámfogásnak legalábbis jó. Az más kérdés, hogy a kaja ehetetlen, és akkora, hogy egy anorexiás modellnek is kopogna a szeme utána. Egy csomó féléből lehet választani, az tény. Előételnek valami salátát választottam, ami két fél főtt tojás volt salátalevelek alár rejtve. Szósz vagy fűszer nuku. Főételnek sikerült valami haldarabot kifogni, köretnek pedig gríz volt hozzá. Fűszer semmi, ennek köszönhetően íze se, de legalább szálkás volt. Desszert egy pudingnak hitt gyümölcshab lett. Decis pohár volt félig vele. Pozitívum: nem volt semmi rossz utóíz a számban, ugyanis íze semminek nem volt. Só vagy más fűszer nincs az asztalokon, de vizet azt korlátlanul lehet fogyasztani. Csak tudnám hogy mire... 3 perccel a kasszától való távozás után már úton is voltam a legközelebbi gyrosos felé. Pedig tényleg mindent megettem. 3 euró helyett végül 7et költöttem ebédre aznap. Legközelebb egyből a törököknél kezdem, bár a csípőst itt sem ismerik.

Jó készételt itt még nem ettem. Próbálkoztam babkonzervvel, spagettivel, mikrós kajákkal, de semmi. A panírozott csirkefalatoknak több közük van a fűrészporhoz mint a csirkéhez. Semminek nincs íze. A fűszerpolcon meg csak ismeretlen zöld fűszerek vannak. Semmi fűszerkeverék, vagy legalább egy csomag paprika. Nembaj, vettem két kiló hagymát, abból még nem tudták száműzni az ízt. Eredetileg két szemet akartam, de drágábbra jött ki mint az előrecsomagolt kétkilós, így most ha akarom ha nem, egy hónapig azt eszem.

Na jó rég írtam a blogra. De az elmúlt hét egy kicsit sűrűre sikeredett.

Csütörtök este megérkezett Juci, Andi és Beni. Már hónapok óta tervezték ezt a Párizzsal egybekötött kiruccanást, és ennyivel előre valami 4000ért találtak repjegyet. Este 10re ért be a vonatuk Angers-ba, ezért másfél órát kellett várni az éjszakai buszra. Szerencsére a többiek úgyis a városban buliztak, így addig a három bőrönddel beültünk hozzájuk a K'lypsoba. A 2 párizsi nap után elég punnyadtak voltak, így tényleg elmentünk a fél 12es éjszakai busszal. Ez a fáradtság egyébként jellemző volt az itt töltött két napra: összesen egy múzeumot és a várat néztük meg, nem volt pörgés. Mondjuk Párizs amúgy se lehett volna felülmúlni. Bár egy valamiben jobb: itt a 25 év alattiaknak ingyen van minden belépő, így nem kellett fizetnünk egy fillért sem.

A tengerparti kiruccanás kútba esett, mert a vonat drága lett volna, és nem találtunk senkit aki elvitt volna kocsival. Sebaj, majd máskor. A lényeg, hogy mostmár megvan a helyi telekocsi weboldal, és ezzel jóval olcsóbban lehet utazgatni mindenfelé.

Örültem, hogy egy hónap után végre magyarokkal találkozhattam. Remélem jönnek még mások is! Igen, ez nektek szól! Rajtuk kívül csak két magyar lánnyal találkoztam, ők a helyi közgázon erasmusoznak.

ui.: új képek Facebookon, és néhányat felraktam iwiwre is.