Ma azzal fogadtak, hogy írjam fel egy cetlire a nevemet és tegyem a kalapja. De jó, ajándékozás lesz. A lófaszt. A legújabb projekthez (szám szerint kb a 15.) kellett csapatokat húzni. Vajon kit húztak ki mellém? Úgyis kitaláljátok. Igen, Mohamedet (M1).

Ilyen nincs. Egyszerűen nem lehet megszabadulni tőle. Még a szerencse is ellenem szegődik. Aztán mikor elfordult, mindenki részvétet nyílvánított. Bár egy kicsit sem vigasztalt, hisz újabb két hét szenvedés jön vele, és kb minden háromszorannyi időbe kerül, mintha egyedül csinálnám.

A múltkor szegény kiakadt, mert senki nem akart vele egy csapatban lenni ráadásul mindig kiröhögik ha kérdez valamit. Kikelt magából és lerasszistázta az egész társaságot. Szegény asziszi, hogy azért nem bírja senki, mert arab. Pedig van még a csoportban két arab, három néger, egy holland, egy orosz és én is. De persze nagyon erős a rasszizmus ebben a társaságban, és a származása miatt röhögnek rajta...

Igérem ez volt az utolsó Mohamedes írás, bár nálam jobban nem unhatjátok ti sem.