Úgy néz ki errefelé a boltok ki se nyitnak vasárnap. A nyitvatartást kiírni meg minek, úgyis tudja mindenki. Vagy nem. Na így történt hogy ma éhen maradtam. Vagyis egy pékség nyitva volt, ahol 1 öróért vesztegettek egy extrakemény minibagettet. De ezt már rég betermeltem, még a szájpadlásomat is felsértette annyira friss és puha volt...

Sebaj, majd összeütök valamit a meglévő alapanyagokból: tészta, tojás, ketchup, nutella, lekvár, uborka. Valamiért úgy érzem ezek kombinációjából semmi jó nem hozható ki. Ugyan csábító a tészta-tojás páros, de talán mégis a ketchupos tészta lesz a nyerő. Legközelebb egy hétre előre bevásárolok, inkább rámromoljon mint így járjak. 

Örömmel jelentem: két hét kitartó keresgélés után megtaláltam a boltban a tejfölt. Egy olyan országban ahol a boltok felét a különböző sajtok és a csomagolatlan döglött halak foglalják el, ez nem is olyan könnyű feladat! Már eleve kihívást jelent e két cseppet sem szagtalan termék illatának keverékében vásárolni. De két hét után azt is elértem, hogy hányinger nélkül tudok vásárolni, már alig érzem. Aztán majd ha hazamegyek csodálkoztok hogy mitől van pállottlábú tengerészszagom.

Két hétig szemeztem a joghurtok mellett lévő tejföl kinézetű, állagú és csomagolású fehér sajttal, de szerencsére nem adtam fel. A bolt átellenes pontján végre meglett. Mostmár semmi sem állhat a szalonnás túróscsusza és közém. Kivéve hogy a túró még mindig nincs meg, és nem kapható tojásos tészta. De ezt majd elnyomom duplaadag szalonnával.

Történt, hogy a városba tartva felszállt a buszra három meglehetősen jólöltözött üzletember. Nem is értettem hogy miért nem porschéval közlekednek. Persze mikor előkapták a karszalagjukat világossá vált: ezek bizony a helyi ellenőrök. Míg nálunk megkeseredett fogatlan középkorúnak álcázzák(?) magukat, addig itt jólszituált businessmannek. (Vagy kitudja, lehet a cégvezetők ugrottak le egy kis terepszemlére) Bár gyanús lehetett volna az egyeningük, vagy hogy kezet fogtak a sofőrrel, de gondoltam ez valami helyi szokás. A lényeg hogy volt jegyem, és mostmár mérföldekről kiszúrom az ellenőröket. Persze senki se gondolja, hogy valaha is bliccelésre adnám a fejem, aki jól ismer tudja hogy olyat sose tennék.

A tömegközlekedés erőteljes visszalépés a pestihez képest. Nincs kétpercenként járó metró, se 50 méteres villamos. Sőt egy debrecen méretű városhoz a 12 buszvonal is igen gyengének tűnik. Cserébe minden út mellett biciklisáv van és mindenki megengedhet magának egy kocsit. Mondjuk épül a villamosvonaluk, ennek köszönhetően a fél város fel van túrva, és lesz is még pár évig ahogy elnézem. Ne higgyétek hogy jobb a helyzet mint otthon: munkásokat még nem láttam, csak felszedett útburkolatot és terelőútvonalakat.

A legrosszabb hogy nincs éjszakai busz, így eddig az esti kiruccanásokat is az utolsó buszhoz igazítottuk: fél egyre már otthon is voltunk. Aztán belegondoltam hogy Debrecenben már féléjfélkor sincs busz. Rádásul míg nálunk a város szélétől a belvárosig mennek a buszok, addig itt egy külvárostól a legmesszebbi külvárosig mennek a városközpontot érintve. Tehát egy jeggyel (buszon váltva 1,2 €) átszállás nélkül eljuthatunk jó messzire. A diákbérlet viszont horribilis: 30 € egy hónapra. Így marad a bliccelés vagy a jegyváltás. Mármint úgyértem csak és kizárólag a jegyváltás. Ja meg rá kéne szánnom már magam, hogy megpróbáljak biciklit szerezni. Állítólag diákkal ingyen lehet bérelni. Ez csak a keletről jött mentalitásom miatt elképzelhetetlen számomra?

Ez ám az álom tanári állás: bejönni órára, kiadni hogy a tudásra éhes nebulók telepítsék fel a Cisco e-learning alkalmazását és csinálják meg az első két leckét. Aztán végig lehet telefonálni az egész órát.

Ennek az órának hála mostmár tudom hogy az Internet megváltoztatta a világot és azonnali üzenetet is lehet küldeni rajta. És én még azt hittem hogy a parciális deriválás ismétlése lesz a leghaszontalanabb ebben a félévben.

Apropó parciális deriválás. A legnyalisabb srácot már sikerült magamra haragítanom. Pedig nem én tehetek róla hogy elbaszta a táblánál. Én csak ártatlanul megkértem a tanárt, hogy nézze már meg ugyan hol ronthattam el, tudva hogy én nem rontottam el. Arról sem én tehetek, hogy ezután jól lebaszta a gyereket, hogy még egy nyelvet alig beszélő erasmusos is jobban derivál nála. Azóta ha táblához kell menni, beszólogat hogy "menjen az erasmusos, ő úgyis olyan jól tudja".

Míg péntek este moziba, szombaton csak filmezni hívtak. Ezúttal a mentorom lakására. Mikor megláttam a 20 centis tévét és beállított még 6 ember, akkor elbizonytalanodtam. Miért nem a haverjához mentünk, akinek plazmatévéje és sok belga söre van? Persze a megoldás egyszerű: ennek barátnője van, aki tud főzni. Szóval a filmezés valójában vacsora volt. Így nyomják ezek a franciák, a megfizethetetlen pubok és éttermek helyett kihozzák otthon minimálköltségből. Az utolsó szónak még lesz jelentősége a későbbiekben.

Először valami pizzaszerű dolgot hozott ki a csaj. Apró különbség, hogy a tészta valami rétestésztaféleség volt, a feltét pedig csak főtt paradicsom hagymával. Arról nem is beszélve hogy 1 ilyen valamitől még 8 ember igencsak kopogó szemmel ment volna haza, szóval csak remélni tudtam hogy lesz itt még valami. Volt is...

Kaptam egy tányér tésztát, a tetejére egy csipetnyi sonka volt szórva, annak a közepére pedig egy feltört tojás héja volt állítva, benne a nyers tojás sárgájával. Nem akartam udvariatlan lenni, de azért csak megkérdeztem hogy ennek biztos így kell kinéznie? Így kellett. Aztán mindenki fogta a tojását és ráöntötte a tésztára, összekeverte és elkezdték enni. Végülis az íze jobb volt mint a kinézete. Legalább lecsúszott a tészta, ha már a húst és a szószt lefelejtették. Eddig azt hittem hogy én spórolok a kaján... Kérésemre kifejtette a szakács csaj, hogy ez itt teljesen normális, ha a desszertbe nem kell a tojás sárgája, akkor felhasználják a főételhez. A süti viszonylag kárpótolt is, az valami remek csokitorta volt.

Aztán elkezdtek szivatni, hogy legközelebb csiga lesz, jöjjek akkor is. Persze később bevallották, hogy az náluk is ritkaság, kb. 5 évente eszik. Meg a szósz nélkül az ő szájukból is kifordulna, nem éppen nagy kedvencük.

Aztán a csapat nagyja hazament, és 11 körül 4-en kezdtünk filmet nézni egy laptopon. Valami új francia James Bond paródia volt. Kifejezetten jónak tűnt, kár hogy nem értettem belőle semmit. Ezért nem is sajnáltam, hogy 3szor kellett kimennem a wcre a hirtelen támadt hasmenés miatt. Hiába, a francia kajához még szokatni kell a bélflórámat...

Egész jó mentort kaptam, már az első hétvégén vitt mindenfelé. Először moziba hívott a barátaival, hogy az új Tim Burton filmet nézzük meg. Kicsit csodálkoztam, hogy az Alíz csodaországban máris kijött, de nem fogtam gyanút. Az extrahiperszuper akciós két héttel előre megvett 7(!!!) eurós diákjegyért végül valami 1 órás animációs filmet kaptam, amiről nem is hallottam előtte. Fogalmam sincs nekem hogy vették meg 2 héttel előre, biztos lemondta valaki. Vajon mennyibe kerülhet egy teljesárú? Az ösztöndíjam felébe? Ja és még csak kiszolgálás sincs, automatából kell mozijegyet venni. De legalább az itteni moziban nincs helyfoglalás, oda ülsz ahova akarsz, vagyis ahol még van hely. És valóban, Tim Burton neve ott volt a 4 producer között, de más köze nem nagyon volt a filmhez. Ezt azért nem hívnám "az új Tim Burton film"-nek. 

Utána csoportosan felmentünk az egyik közel lakó csaj lakásába sörözni és beszélgetni. Jobbanmondva ők beszélgettek, én meg próbáltam elkapni néhány szót. Rettenetes az itteniek akcentusa. Még a szóhatárokat is alig tudom kihallani. Persze mindig mondják, hogy szóljak nyugodtan ha nem értek valamit. De most minden második mondat után szóljak? Ezt ők se gondolták át rendesen. De legalább a tanárokat értem, ők lassan és artikulálva beszélnek. 

Na de visszatérve sörözésre, eszméletlen ezek mit meg nem isznak. A boltban eleve összekeverve lehet piákat kapni: volt előrecsomagolt citromos tequilás sör, limonádés vodka, meg még kitudja mi. Egyik se volt több 7 fokosnál. Az egyik csaj meg a baileys-t öntötte össze valami átlátszó zöld likőrrel. Mi általában csak ihatóvá tesszük az olcsó piát, ezek fordítva: ihatatlanná a drágát. És ha már ilyen jól eliszogattunk péntek este, gondoltam megyünk még valahová bulizni. De nem, éjfélkor záróra, mindenki ment haza aludni. Szerencsére kocsival hazahoztak a külvárosba, ugyanis sokan laknak az egyetem mellett.