Na ezt se gondoltam, hogy pont itt fog egy magyar néni Magyországról előadást tartani. Magyar lévén, rettenetes angolsággal persze. Igazából vmi menedzsment órát kéne tartania, csak kihasznàlta az alkalmat, hogy bemutassa az összes magyar olimpiai aranyérmest, Nobel-dijast, magyar találmányt, ételt és látnivalót. Biztos mindenkit érdekeltek az évszámok...

Sose értettem, hogy miért éri meg ennek a sulinak messzi országokból ideimportálni a tanárokat néhány napra, főleg ha a nyelvet se beszélik és értelme sincs az órájuknak. A múltkori spanyol előadónak egy szavát se értettem, de akik értették utána egy óráig veszekedtek vele, hogy mekkora faszságokat mondott az internetes biztonságról.

Történt, hogy épp Emeline, az új Erasmus néni lakásában alapoztunk a templomos buli előtt. Egy jófej csajról van szó amúgy, bejárta a fél világot hátizsákkal, beszél vagy 5 nyelven, és úgy nyeli a vodkát, mint a vizet.

Látom hogy ki van rakva a macskakaja, hát megkérdeztem, hogy "hol a macskád?" Minden szem rámszegeződik, Emeline szeme kikerekedik a francia srácok meg szarrá röhögik magukat. Mint kiderült, elbasztam a macska névelőjét, ahogy minden rohadt francia főnévét. Viszont néhány esetben más névelő = más jelentés. Itt a másik névelővel női nemiszervet jelent, nem épp ilyen finoman fogalmazva. Na akkor most nézzük vissza a kérdést, helyettesítsük be, és voilá. Ennyit az ártatlan kis kérdésről.

No nem imádkozni vagy ikonokat nézni, csupán ide szervezték az Erasmus bulit. Persze nem minket búcsúztattak, hanem az innen külföldre menő diákokat, de azért jófejek voltak és 7€ért minket is beengedtek.

Már Hágában is mesélték, hogy nincs elég hívő ember, ezért a templomokat ki/eladják és bulikat rendeznek bennük. A bibi csak az, hogy egy kis sulibuli nem tölt meg egy ilyen helyet. Viszont az akusztika az pöpec volt, és azért van egy feelingje szakrális térben partyzni.

Jól is indult az egész, viszont nekem reggel nyolckor leadásom volt, amit csak személyesen fogad el a tanár. Sebaj, úgyis jegyes rendszer van: előre meg kell venni a sörjegyeket, így könnyű meghúzni a határt. Könnyű lenne, ha a csaj nem adott volna véletlenül kétszerannyi jegyet a pénzemért. Na így keljen korán az ember...

Volt viszont egy olyan Isteni jel is, amitől újra felcsillant a remény, hogy felkelek reggel nyolckor: mindenkit kizavartak 2kor. Ilyet is csak a franciák csinálnak, hogy kettőkor záróra. Juan viszont eddig se bírt várni és elhúzott haza, így kocsi nélkül maradtunk. Taxi az állítólag nincs ilyenkor (wtf?), így gyalogolhattunk volna haza. Miután kiőrjöngtem magam, hogy mi az hogy nincs taxi és hogy fogok én így időben felkelni, Martin lebeszélte vmi ismerőseivel, hogy hazavisznek minket, csak előbb beugrunk valami haverjukhoz megnézni hogy épségben hazaért-e. Hát az hazaért, viszont az anyósülésen ülő srác nem volt ilyen szerencsés. Egy rendőrautó bejött utánunk a kisutcába, a srác meg állítólag bemutatott nekik. Elég finom lehetett, ha még én se vettem észre, viszont a rendőrök meglátták. Kiszállították a kocsiból és bilincsben vitték el. Éjszaka az őrsön egy ilyenért? Ennyit a nyugati szabadásgról. Ráadásul a többiek egy óráig sopánkodtak a kocsiban, hogy most mi lesz. Nehogymár ki tudjam magam aludni 8ig. Ennél még a gyalog is gyorsabb lett volna és kevésbé stresszes.

Hála az előre bekészített másnaposság elleni 5 Twixnek, végül fél 10kor sikerült felkelnem. Besunnyogtam a terembe, de mivel a többiek felröhögtek a néni észrevette, hogy másfél órát késtem. De végül jófej volt és elfogadta a Mohamed által összekopipésztelt beadandómat.

Még aludni sincs idő tőlük. De azért van egész kellemes élmény is velük:

Céglátogatás: Antoine és Nahir elvittek kocsival a céghez amiről írni kell, megírták a beszámolót, és még a prezentációt is megcsinálták. Nekem csak ki kellett állni és elmondani velük pár mondatot a prezentáció alatt. Na így kellett volna mindet. Legalábbis az ilyen értelmetlenebbeket mint ez. Még mindig nem értem hogy mi haszna van bárkinek is abból hogy meglátogat egy 2 fős céget és ír róla 10 oldalt. Végképp egy mérnöknek... Martin minden projektjét úgy tudta le, hogy egy betűt nem tett hozzá. Persze neki könnyű, nincs egy Mohamed se a csoportjában. Mohamed csapata most is úgy ordítozott vele, hogy bejött a terembe egy tanár hogy mi folyik itt. Á semmi, csak valaki megint nem csinált semmit de azért osztja az észt. Aztán még jól ki is röhögték, hogy mekkora faszságokat ír.

Hálózatos projekt: Ó jee, írjunk 20 oldalt a WiFiről. Ezt elcseréltem Franklinnel: ő megírja az én részemet, én meg megcsinálom az ő részét egy másik projektben, amihez hozzá se tud szagolni. Ez mind jól is hangzik, de így utólag beleolvasva a munkába, én ilyen szart ki nem adnék a kezemből. A prezentáció utáni kérdéseknél csak álltunk a vetítővászon előtt hárman, és csak annyit tudtunk mondani hogy ezt sajnos nem tudjuk (én még a kérdéseket se értettem). Biztos maxpontos lesz...

És akkor már csak 4-5 van hátra a következő két hétre:D

Hát igen, csak elértem valamit az életben: a franciaországi magyar nagykövet egy iwiw üzenetben hívott meg teázni a nagykövetségre. Engem meg minden franciaországban tanuló diákot. Hogy mi a francnak? Meg miért pont iwiwen? Ha a BMEtől szerezték az adataimat, akkor biztos kapott e-mailcímet is. Ha meg csak simán az iwiwen kerestek rá az itt tartózkodó diákokra, akkor tényleg kezd aggasztani a digitális lábnyomom.

Ma azzal fogadtak, hogy írjam fel egy cetlire a nevemet és tegyem a kalapja. De jó, ajándékozás lesz. A lófaszt. A legújabb projekthez (szám szerint kb a 15.) kellett csapatokat húzni. Vajon kit húztak ki mellém? Úgyis kitaláljátok. Igen, Mohamedet (M1).

Ilyen nincs. Egyszerűen nem lehet megszabadulni tőle. Még a szerencse is ellenem szegődik. Aztán mikor elfordult, mindenki részvétet nyílvánított. Bár egy kicsit sem vigasztalt, hisz újabb két hét szenvedés jön vele, és kb minden háromszorannyi időbe kerül, mintha egyedül csinálnám.

A múltkor szegény kiakadt, mert senki nem akart vele egy csapatban lenni ráadásul mindig kiröhögik ha kérdez valamit. Kikelt magából és lerasszistázta az egész társaságot. Szegény asziszi, hogy azért nem bírja senki, mert arab. Pedig van még a csoportban két arab, három néger, egy holland, egy orosz és én is. De persze nagyon erős a rasszizmus ebben a társaságban, és a származása miatt röhögnek rajta...

Igérem ez volt az utolsó Mohamedes írás, bár nálam jobban nem unhatjátok ti sem.

Igen, igaz a hír. Mohamed elköltözött. Végleg. Legalábbis nagyon reméljük.

Én már csak arra értem ide, hogy ki van rámolva a szobája és az utolsó csomagját cipeli lefelé. Mikor kérdeztük hogy miért és hová költözik, csak annyit válaszolt, hogy minek mondja el, úgyis utáljuk és nem érdekel minket. Most az egyszer igaza volt. 

Mikor mentünk elújságolni Emanuelnek a hírt, az fejvesztve rohant utána. Kiderült hogy M "véletlenül" elfelejtette visszaadni a kameráját. A kocsiból kellett visszarángatni, hogy ugyan legyen már szives visszaszolgáltatni ami nem az övé. Azért ehhez is pofa kell. Az meg csak ma jutott eszébe, hogy DVDket is kölcsönadott az arabnak. Na azokat nem látja már viszont soha. Pont azzal cseszett ki, aki volt olyan rendes vele, hogy kölcsönadjon dolgokat. 

A közlekedésen van még mit csiszolni. Gondoltam hogy hiányozni fog a metró, de hogy ennyire... Vasárnap este a városból akartam hazajönni. Az indulási időpont előtt 5 perccel odaálltam, nehogy lekéssem a félóránként járó buszt. Nemtom hogy ennek ellenére sikerült, vagy csak simán kimaradt egy járat, de 40 percet vártam a buszra. Ez volt az utolsó, még szerencse hogy ez jött.

De innen se ment simán. Összesen 2 helyen kell kanyarodnia a busznak az egész útvonalán, de azt is sikerült elrontani a sofőrnek. Néhány kilométerrel hamarabb fordult le. A nyanyák egyből elkezdtek sipákolni mire a sofőr hirtelen egy éles kanyart vett hogy rátérhessen az eredeti útvonalra. Végül egy egész kocsisornak kellett hátratolatni, mivel a busz nem bírta bevenni azt a szűk kanyart, a szembesávban pedig állt a lámpánál vagy 5 kocsi. Két megálló kihagyással visszatértünk a jó útvonalra. Az ott várakozó utasok biztos áldják a sofőrt, ugyanis mint említettem ez volt az utolsó busz aznap. Na ezért kell ezeknek a villamos, az legalább nem tud eltévedni.

Edite búcsúpartyjára raclettezést szervezett. Szerzett valahonnan két sütőt, meg vette egy csomó előkészített raclettekaját a boltban. Itt egy kicsit máshogy csinálják mint nálunk: csak a sajtot melegítik fel, a legtöbb húst nem sütik meg. És szinte a legolcsóbb felvágottakat használják, a folyékony sajt úgyis mindent feldob. De a legjobb az egész hangulata, az egész társaságot összehozza egy ilyen este. Az ivós játékok után néhányan késztetést éreztek hogy bemutassák nemlétező salsa tudásukat. Az ilyenekből születnek a jó videók:D

Edite csak egy hónapra jött portugáliából, de mégis szervezett sok jó dolgot és jött velünk mindenfelé. Mostmár az egyetlen csaj a koliban egy arab, aki még köszönni se nagyon hajlandó, nem hogy beszédbe elegyedjen valakivel. Az arab srácoktól is ezt a viselkedést várnánk el, de hiába...

Franc se gondolta volna, hogy a legkamubbnak tűnő órán fogom a legfrusztráltabban érezni magam. Itt ugyanis nem annyiból áll ez a tárgy, hogy hallgatjuk a tanár faszságait és írunk egy ötoldalas fogalmazást a végén.

Kezdődött ilyen kommunikációs tréningekkel, ez nem is volt gáz. Csak egyszer kellett kiállni a csoport elé, és akkor is magyarul kellett beszélnem. A feladat lényege ugyanis a gesztikuláció volt, és azt figyelte hogy vajon mennyit lehet érteni a történetből úgy, hogy egy szót se ért. Hát semmit, de azért megdicsért hogy milyen jól használom a nem nyelvi eszközöket. Ha tudná mit meséltem el...

De az új tanárnak az a heppje, hogy kiállít beszélni (ezúttal franciául), és osztályozza. Sok esélye van az embernek brillírozni a 20 anyanyelvű között. Nem is értem miért ajánlották ezt a tárgyat nekünk. A spanyolok állítólag csak ülnek és meg se szólalnak.

Már kb. egy hónapja szóltak, hogy a szünet után mindenki a saját nemzeti kajájával jöjjön vissza, mert nemzetközi reggelit tartunk. Hogy miért pont reggeli, azt senki sem érti, hisz nem reggelire esszük a legjellegzetesebb kajákat. Aztán a szünet után közölték hogy el lett halasztva, a németek meg már hoztak egy csomó fehér kolbászt. Hát gondoltuk ne romoljon meg, csinálunk egy kastélyos villásreggelit.

Nekem se ártott gyakorolni a lecsófőzést az éles bemutatóra. Végül olyan jó lett, hogy még én is ettem belőle. Az hogy csak kaliforniai paprikát lehet kapni, nem rontott rajta, max egy kicsit több delikát kellett hozzá. Először mindenki megrettent a kinézetétől, de aztán agyon dicsérték. Még Mohamed 2 is. Ha tudná mennyi szalonnát raktam bele a kedvéért... (Ők ugye nem ehetnek disznót, szóval mostmár Allah is ki fogja közösíteni) A németek fehér kolbásza a cukrosmustárral nem aratott ekkora sikert, de az is finomabb a kinézeténél.

Franciaóráról kijövet az angolok elkezdtek panaszkodni, hogy milyen szar nyelv ez a francia, hogy 3 múltidő van benne. Minek nekik ennyi, az angolban csak három igeidő van: múlt, jelen, jövő. Na itt nyeltem félre a kólát. Szegények ezt komolyan is gondolták. A sokktól hirtelen csak 8at tudtam felsorolni nekik (12 van). Aztán csak pislogtak, hogy ezt nekik sose tanították, és mivel csak használják őket, ez sose tűnt fel. Aztán meséltek egy kicsit az oktatási rendszerről, és mostmár tudom hogy a magyarnál is van szarabb... Az egyik öt év francia tanulás után nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy hogy hívnak.

A németek meg... Tegnap találkoztam egy nagyobb német társasággal. Mindegyik perfekt franciául nyomta, meg persze perfekt angollal, ha épp nem értettem valamit franciául. Eddig az összes német ilyen volt. Vajon hogy csinálják?

Ez a nap, amikor Dóri jött hozzám, Czibu ment Fruzsihoz, és Pannit is meglátogatták a barátnői. Mindenki péntek 13át szúrta ki, hogy repülőre üljön. Véletlen?

Kezdődött a nap ezzel a cikkel:

http://index.hu/bulvar/2009/11/13/bombaval_viccelt_egy_utas_ferihegyen/

Ugyebár Czibu pont Brüsszelbe tartott Fruzsihoz. És hát ki ne nézné ki belőle, hogy ilyen helyzetbe kerül? Még Fruzsi is megijedt egy pillanatra mikor mutattam neki a cikket, de végülis nem ezzel a géppel jött.

Dóri alatt pedig az összes létező közelekedési eszköz késett: vonat Ferihegyre, a repülő, a TGV és a másik francia vonat is. Végül két órával később ért ide a tervezettnél. Még valahogy vissza kéne igényelni a TGV jegyet, bár van egy olyan érzésem hogy a neten vásárolttal ilyet nem csinálnak. Csak tudnám hogy mire kérnek el 55 €t egy másfél órás vonatozásért, ha még a menetidő is a kétszerese lesz. Én még szerencsés voltam a múltkor, csak 20 percet késett és ezért csak egy órámról csúsztam le.

Így egy hónap múlva csak sikerül írni pár sort a Troyes-i látogatásomról. Pannihoz mentem, aki most ott erasmusozik. Jól időzítettük a külföldi tanulást: Fruzsi Brüsszel, Panni Troyes én meg Angers.

Nagy különbség nincs a két város között, leginkább annyi hogy Troyes nincs feltúrva a villamosépítés miatt. Ja meg nekik nincs váruk! Viszont az egyetemük jóval nagyobb az itteninél. Többszáz erasmusos diákjuk van, sok-sok bulival és remek társasággal. No persze én sem panaszkodok, itt is van élet, néha több is a kelleténél. Meg aztán nagy egyetemnek is vannak hátrányai: sokan vannak a magyarok, ráadásul alapból is angolul tanulnak és kommunikálnak. Na így nem fejlődne még semerre a franciám. Ez a pár hónap magyarok nélkül remélem megtérül egyszer.

Ők rendszeresen kapják a tízkilós csomagokat tele kajával és ruhával. És még mielőtt bárki panasznak érezné, nem az. Nekem is küldenének, csak nem láttam eddig szükségét. Kolbász itt is van, néhány fűszer miatt meg minek feladni egy csomagot. De azért jó volt házikenyeret, pirosaranyat, és hasonló hazai finomságokat enni náluk. (Köszi Pann, legközelebb én főzök rátok!) Még buborékos vizük is volt. Gyanítom az ivóvizet is postán kapják, mert én még itt nem találtam szódavizet.

A bejegyzés címe eredetileg Panni és a kutyaszar lett volna, mivel akárhányszor megkérdeztem milyen a város, mindig csak annyi volt a válasz hogy tele van kutyaszarral. Én alig láttam néhányat, viszont a nagyobb baj, hogy Panni se látta, így sikerült belelépnie egybe. Azért aranyos amikor az a pici szőke lány 10 percig folyamatosan káromkodik, miközben a szőnyeget takarítja. Mostmár tudom kihez kell küldeni a külföldieket, ha cifra magyar szavakat akarnak tanulni:D

Egy kis érdekesség: Mikor bélyeget vettem a postán, hogy Panninak feladjak egy levelet, a pultos csávó először nem is értette milyen városról beszélek. Miután elbetűztem neki a hely nevét, megkérdezte hogy ez ugye Franciaországban van. Remélem azért a többi postás műveltebb ennél és végül célbaér a levelem:)

További képek pedig Picasan: http://picasaweb.google.com/hadhaz.sandor/20091024Troyes#

Igérem a héten belevetem magam a blogírásba. Az elmúlt hetekben nagyon nem volt időm ilyesmire, de ez a hetem végre viszonylag lightos.

Addigis lehet képeket nézegetni, feltöltöttem jópárat picasara:
picasaweb.google.com/hadhaz.sandor
Ja és persze ez is frissül, ha vannak új képek.

A foci ugyan nem hoz lázba, de röplabdázni csak elcipeltek. Ez volt egyébként a legaktívabb este: az egész koli elment a sportcsarnokba.

Megerőltető mozgásnak ugyan nem nevezném a röplabdát, és én végképp nem viszem túlzásba. Csak azokat a labdákat ütöttem vissza, ami konkrétan nekem jött, nehogy már futnom kelljen. És nem ígyis izomlázam lett? Dehogynem. Na ennyire eltunyultam itt.

Az arabokkal mindig csak a gond van...

Mohamed 1: az az idóta, akivel a projektemet kell csinálnom. Mikor választani kellett csapatot, ő volt az egyetlen szabad ember. Hát egy hét alatt kiderült hogy miért. Semmihez nem ért, de befogni nem bírja a száját. Mikor elkezdünk csinálni valamit, ő berak valami kecskebaszó zenét youtubeon és elkezd hangosan énekelni és táncolni. Egyszer még az asztalra is felállt. Na így koncentráljon mellette az ember...

Mohamed 2: vele szerencsére nem kell semmit csinálni, de ő a koliban lakik, így mindennap látom. Valamiért késztetést érez hogy ha meglát akkor kimondja a neved, és beszélgetést kezdeményezzen. Egyszer még belém is karolt, hogy ne tudjak elmenekülni a mondókája elől. Meg elvette a koktélomat hogy fotózkodjon vele, pedig nem is ihat alkoholt a vallása miatt. Meg is mondtam neki, hogy utálom. De a viszony még feszültebb mióta véletlenül rajtakaptam, hogy a portugál csajjal bezárkóztak a szobájába. És mivel megzavartam őket, a csaj el tudott menekülni és ezért engem hibáztat.

Mohamed 3: szerencsére ilyen nincs, de ez a kettő is túl sok. Ja és a nevük nem vicc, tényleg így hívják mindkettőt.

Na de most itt Mohamed 2ről lesz szó. Ugye említettem, hogy mindig köszönnie kell ha meglát. Na a németnek Hej Hitlerrel köszönt, amin az kiakadt és kiosztotta. Aztán a tegnapelőtti rackletten nagyon vicces akart lenni, és bemutatta a német tánc általa elképzelt verzióját: SS menetelés feltartott kézzel Hej Hitlert kiabálva. Nagy balhé nem lett, csak a német srác megkérte, hogy ne szóljon hozzá többet. Ezért Mohamed beköpte a koli főnökénél, hogy az ide jár kimosni a ruháit. A főnök meg ment Eustache-t kérdőre vonni az ügyben, aki az egyetlen francia a koliban, és általában ő intézkedik mindenért. Na ő már nem bánt ilyen finoman vele, nagy veszekedés, ordibálás, végül ő is megkérte hogy ne szóljon hozzá többet és hagyja békén. Na vajon az arab mentalitás megengedi ezt? Persze hogy nem, ment utána a szobájába, folyamatosan ordibálva. Na itt volt az első verekedés, amiről persze hogy lemaradtam, de állítólag az arab maradt alul.

A másik irritáló dolog, hogy valamiért mindig hozzáérnek az emberhez. Állandóan belemásznak az ember intim szférájába. És ezt rajtuk kívül senki nem viseli jól. Na hát ma bocsánatkérése jeléül Mohamed 2 átkarolta Eustache-t, aki ugyancsak nem tűrte ezt jól. Itt jött a durvábbik verekedés: majdnem tört az ablak, és repült Franklin laptopja. Ez ebédszünetben volt, és persze ezt is sikerült átaludnom... Hiába, minden szabad percet muszáj relaxációval tölteni.

Mielőtt a sztorit hallottam volna, M2 odajött hozzám a suliban, hogy miért azt már nem vártam meg. Épp örültem hogy Mohamed 1 épp nem énekel és csak 10 percig értelmetlenkedett az osztálydiagramon. A lényeg hogy jól elküldtem a picsába, hogy hagyjon békén, most dolgozunk M1gyel. Így utólag valszeg csak biztosítani akarta, hogy legyen valaki aki melléáll a koliban. Hát nem jött be. Most már csak azt várjuk, hogy Mohamed mikor követ el öngyilkos menyérletet, vagy gyújtja ránk a kastélyt.

Na megint jól lemaradtam a blogírással. Ez persze nem azt jelenti hogy nem történik semmi, hanem épp az ellenkezőjét: annyi minden történik hogy nincs időm írni. Ez a bejegyzés még egy másfél héttel ezelőtti kirándulásról szól: Saumur.

Pénteken Juan meghívott, hogy menjek velük kocsival kirándulni. 4en találták ki ezt az egészet, és még volt egy hely a kocsiban, hát meghívtak, annál több felé oszlik a benzinköltség. Bár azt még mindig nem tudom hogy miért engem, hisz van még rajtunk kívül vagy 6 ember a kastélyban, mindenesetre jólesett. Több infót nem kaptam, csak hogy 9kor indulunk. 6 óra alvás után fel is keltem időben, aztán 11 után végül sikerült is elindulni. 

Én szorongattam a Bretagne utikönyvemet, de aztán kiderült hogy pont az ellenkező irányba megyünk, szal semmit nem érek vele. Saumur szép kis város, egy szép kastéllyal, de semmi extra. Sikerült a belvárostól jó messze leparkolni, de ez a kis mozgás nem árt mióta a napi legnagyobb táv amit megteszek, az az öt percre lévő bolt. Volt valami rendezvény is néhány standdal meg asszonykórussal, de az átlagéletkor az olyan 70 körül lehetett. Itt ettünk 1 €-ért valami frissen sült cipót disznókrémmel, aztán nem bírtuk tovább a nénik nyivákolását.

A kastélyig felmásztunk, és vártunk is vagy fél órát, hogy kinyisson, de minek... Az egész felújítás alatt volt, de azért 3 €-ért körbejárhattuk volna. Kösz inkább nem.

Egy gyors ebéd a Decathlon parkolójában és már mentünk a gombamúzeum.

 Franc se gondolta, hogy ilyen izgalmas helyekre visznek, de legközelebb nem indulok el velük ennyire tudatlanul az tuti... 6 €-t fizettünk fejenként, hogy láthassunk egy csomó gombát. Igazán érdekes mit ne mondjak. Aztán még valami másik városban is meg akartak nézni valami barlangházakat, de a bejáratnál megtorpantunk az 5 €-s belépő miatt. Ez kb. egy földbe épített parasztház volt, ahol a tyúkszart és kutyákat kerülgethettünk volna. Szóval úgy döntöttünk hogy ennyi volt aznapra.

A sok értelmetlen és drága múzeumból így végül csak egyet láttunk, így határozottan jó kis nap volt ez. Az utiköltség 1,5€ra jött ki, ennyi pénzből még a városközpontba se jutunk el.

Az éjszaka közepén még egyszer ki kellett hívni a tűzoltókat, mert megint lángra kapott a kocsi. Valszeg csak nem oltották el rendesen. Na most ilyen a kilátás az ablakomból:

A fának egészen az ablakomig le vannak égve a levelei. Szerencse, hogy nem a kastélyt gyújtották ránk. Még...

Másnap kiderült hogy nem csak ez az egy kocsi járt pórul. A képen látszik, hogy itt is csak a rongálás volt a cél, mert így kilopni semmit nem lehet.

Hogy kinek lehet ennyire a bögyében a suli, azt nem tudni. Az is lehet, hogy egyszerűen a négerekkel van bajuk. A franciák elég rasszista népség, az tuti. Alig szólnak a négerekhez, és az arab srác is mindig egyedül ül az első padban. Gondolom ehhez Sarközynek is köze van, de a politikába inkább ne menjünk bele.

Holnap pedig a feledhetetlenül izgalmas gombamúzeumról fogok írni nektek. Igen, gombamúzeum. Amiben gombák vannak. Nagggyon szuper volt...

Mikor azt hiszi az ember, hogy végleg kifogyott a blogra írandó témákból, akkor jön csak az igazi!

Mostmár tudom milyen érzés lehet arra ébredni, hogy ég a ház: tűzropogás és az egész szoba narancssárga. Ugyan a ház nem égett, de a lángok az ablakomig értek, ami nem egy kis tábortűz, tekintve hogy a másodikon lakok. Hajnali kettőkor felgyújtották az ablak alatt parkoló kocsit, és a gumik robbanására keltem. A pánikban még fényképezni is elfelejtettem, bár úgyse tudtam volna, mivel kifogyott az elem. Mindig a legjobbkor... No és akkor itt az oltásról készült kép, hála Juannak:

A tűzoltók viszonylag gyorsan lereagálták, mire leértünk a földszintre már el is kezdték oltani.

Vajon van valami köze az egésznek ahhoz, hogy a múltkor bedobták kővel a konyhaablakot? Kitudja. Az angol srác csak annyit mondott, hogy náluk ez mindennapos, és ment vissza aludni. Az biztos, hogy nem szívesen lettem volna Párizsban, amikor a bevándorlók autókat gyújtogattak. Nekem még szoknom kell a robbantgatást...

Na tessék, hajnali háromkor blogot írok, mikor holnap kelhetek korán mert megyünk valahova kirándulni.

Na volt már filmnézés moziban, mentorom lakásán, és most az egyetemen. Mert itt megcsinálták, hogy a nagyelőadóban lehessen mozizni. Hatalmas vetítővászon, és szerintem a hang is dolby volt, de mindenesetre pöpec. Mindent a tanulásért.

És hogy mégis mi köze a Harcosok klubjának a tanuláshoz? Ez az egyetem nagy hangsúlyt fektet a nyelvoktatásra, minden diákot kiküldenek erasmussal kétszer is. Két nyelvet kötelező jelleggel tanulnak, még kreditet is kapnak érte. A film pedig angol nyelven volt, angol felirattal. És ugye tapasztalatból tudjuk, hogy ennél hatékonyabban nemigen lehet nyelvet tanulni. Erre gondolom a vezetőség is rájött, és minden szerdán este nyolctól mozizás van a nagyelőadóban. A tanulmányi rendszerükön keresztül lehet szavazni, hogy melyik film legyen az adott héten. Kíváncsi vagyok a BME mikor jut el idáig:D

Jövő héten: Paycheck, Scary Movie, Pirates des Caraibes 1. Na melyikre szavazzak?

Na mit csináltunk tegnap este? LASERTAG! Itt van egy hely 5 percre a kastélytól. Viszont mi elmásztunk a város másik végébe, hogy ugyanannyiért ne 20 percet, hanem fél órát kapjunk. Mikor odaértünk kiderült hogy ott is csak 20 percet adnak 7€-ért...

A csaj, aki az egészet szervezte, lekéste a buszt, így egyedül kellett volna megtalálnunk a helyet és az ismeretlen csapatot. Végülis a buszon leszólított minket a másik csapat, de nélkülük nem is találtuk volna meg. A város határán kívül valami elhagyott gyárépületben van.

Nem hiszem hogy sokan olvassák a blogot, akiket még nem szokattam rá a How I Met Your Motherre, de azért elmagyarázom a lényeget. Olyasmi mint a paintball, de mégis teljesen más. Itt nincs fizikai lövedék, lézerfegyverekkel kell eltalálni az ellenség világító pontjait: két váll, has, hát és a fegyver. Ezek különböző pontot érnek. Ha a csapattársadat találod el, akkor pontlevonás. Ha lelőnek, akkor 5 másodpercre esel ki a játékból, kialszik a fényed, te sem lőhetsz, és téged sem lőnek. Pont elég idő fedezékbe vonulásra vagy menekülésre.

A hely egy full sötét kétszintes labirintus volt, szinte csak az emberek világítottak. Először azt hittük a négereknek előnyük lesz, hogy láthatatlanok a sötétben, de ez cseppet sem számított. Csak néha villództak fények, és sok-sok füst volt, hogy látszódjön a lézer. Végig reszelős technó szólt, hogy teljes legyen a mészárlós feeling.

Az egésznek tehát teljesen más a lényege, mint a paintballnak. Itt nincs nagy tétje ha eltalálnak, így sokkal merészebbek az emberek. Az egész nagyon pörög, végig futottuk azt a 20 percet. És a legjobb az egészben: a játék végén leolvassák a felszerelést és kapunk egy statisztikát. Ki hány pontot szerzett, ki kit és hol talált el. Na és vajon melyik csapat nyert? Hát persze hogy mi! Kezdők szerencséje gondolom, mivel hárman először játszottunk, és a csaj is csak másodjára. Én 12ből 6. lettem, kezdetnek jó ez:) Na és akkor következzen Neo részletes eredménye:

Sajna a kastélyban lakók nem akartak még egyet játszani, így én is eljöttem velük. Az egyik srác hazahozott minket kocsival. Hogy miért? Nemtom. Nem is ismertük előtte. Ráadásul még ment vissza játszani, és messze is lakunk. Más az itteniek értékrendje, az biztos.

Egy biztos: lesz még visszavágó!

Na megvan az első vizsgám eredménye. Tizenhármas lett! Információs rendszerek biztonsága letudva:D

Egy srác 10 percig magyarázta nekem, hogy hogyan is kapják itt a jegyet. Vagyis jegynek nem nevezném, ugyanis 20 különböző érték van és 10től számít megfeleltnek. Mekkora poén lett volna ha ötöst kapok. Mindenki örül, közben az még rég bukó:D Itt legalább azt is egyből tudod hogy kicsit buktál meg vagy nagyon. De nekem ez most nem jött össze, ez egy teljesen korrekt eredmény ahhoz képest, hogy a kérdések egy részét nem is értettem.

Teszt jellegű volt az egész, annyi csavarral hogy nem egyet kellett kiválasztani. Minden kérdésnél volt vagy 7 választási lehetőség, és azok közül bármennyi lehetett jó. Állítólag volt olyan kérdés ahol mind a hét jó volt. Na akkor kezdtem el pánikolni mikor ez kiderült, mivel én max 3at jelöltem be. Viszont ha kevesebbet jelöl az ember, akkor részpontokat kaphat, ha bejelöl egy rosszat akkor az kinullázza.

Hogy hogy fogják ezeket a huszas jegyeimet átváltani, arról gőzöm sincs. Remélem csak elosztják néggyel és felkerekítik.

Na és vajon ki bukott meg a legjobban? Hát persze hogy az a faszkalap, akivel a projektemet kell csinálnom. Mostmár legalább bizonyítékom is van rá, hogy szellemileg sérült. Bár nekem már az is elég bizonyíték volt, hogy egy órán át magyaráztam neki hogy mi is az az egy-több kapcsolat az adattáblák között.És már van egy marokkói BSc diplomája...

Egy újabb kajás poszt... Lehet hogy uncsi, de ezek még mindig tudnak meglepetést okozni. Mikor az egyik tanár megkérdezte, hogy mi a legnagyobb különbség Magyarországhoz képest, egyből rávágtam, hogy az ehetetlen kaja. Szerintem a kulturális projektemet is erről fogom csinálni. Van benne potenciál, az biztos.

Mindenki nagyon ajánlotta az egyetemi éttermet a városban. Eleve nem tetszett az ötlet, mivel buszozni kell hozzá, de néhányszor bele is férhetne. A hangsúly a feltételes módon van. Annyiszor elmondták, hogy három fogásos ebéd vagy vacsora csak 3€. Végülis ez a mondat teljesen igaz is, reklámfogásnak legalábbis jó. Az más kérdés, hogy a kaja ehetetlen, és akkora, hogy egy anorexiás modellnek is kopogna a szeme utána. Egy csomó féléből lehet választani, az tény. Előételnek valami salátát választottam, ami két fél főtt tojás volt salátalevelek alár rejtve. Szósz vagy fűszer nuku. Főételnek sikerült valami haldarabot kifogni, köretnek pedig gríz volt hozzá. Fűszer semmi, ennek köszönhetően íze se, de legalább szálkás volt. Desszert egy pudingnak hitt gyümölcshab lett. Decis pohár volt félig vele. Pozitívum: nem volt semmi rossz utóíz a számban, ugyanis íze semminek nem volt. Só vagy más fűszer nincs az asztalokon, de vizet azt korlátlanul lehet fogyasztani. Csak tudnám hogy mire... 3 perccel a kasszától való távozás után már úton is voltam a legközelebbi gyrosos felé. Pedig tényleg mindent megettem. 3 euró helyett végül 7et költöttem ebédre aznap. Legközelebb egyből a törököknél kezdem, bár a csípőst itt sem ismerik.

Jó készételt itt még nem ettem. Próbálkoztam babkonzervvel, spagettivel, mikrós kajákkal, de semmi. A panírozott csirkefalatoknak több közük van a fűrészporhoz mint a csirkéhez. Semminek nincs íze. A fűszerpolcon meg csak ismeretlen zöld fűszerek vannak. Semmi fűszerkeverék, vagy legalább egy csomag paprika. Nembaj, vettem két kiló hagymát, abból még nem tudták száműzni az ízt. Eredetileg két szemet akartam, de drágábbra jött ki mint az előrecsomagolt kétkilós, így most ha akarom ha nem, egy hónapig azt eszem.

Na jó rég írtam a blogra. De az elmúlt hét egy kicsit sűrűre sikeredett.

Csütörtök este megérkezett Juci, Andi és Beni. Már hónapok óta tervezték ezt a Párizzsal egybekötött kiruccanást, és ennyivel előre valami 4000ért találtak repjegyet. Este 10re ért be a vonatuk Angers-ba, ezért másfél órát kellett várni az éjszakai buszra. Szerencsére a többiek úgyis a városban buliztak, így addig a három bőrönddel beültünk hozzájuk a K'lypsoba. A 2 párizsi nap után elég punnyadtak voltak, így tényleg elmentünk a fél 12es éjszakai busszal. Ez a fáradtság egyébként jellemző volt az itt töltött két napra: összesen egy múzeumot és a várat néztük meg, nem volt pörgés. Mondjuk Párizs amúgy se lehett volna felülmúlni. Bár egy valamiben jobb: itt a 25 év alattiaknak ingyen van minden belépő, így nem kellett fizetnünk egy fillért sem.

A tengerparti kiruccanás kútba esett, mert a vonat drága lett volna, és nem találtunk senkit aki elvitt volna kocsival. Sebaj, majd máskor. A lényeg, hogy mostmár megvan a helyi telekocsi weboldal, és ezzel jóval olcsóbban lehet utazgatni mindenfelé.

Örültem, hogy egy hónap után végre magyarokkal találkozhattam. Remélem jönnek még mások is! Igen, ez nektek szól! Rajtuk kívül csak két magyar lánnyal találkoztam, ők a helyi közgázon erasmusoznak.

ui.: új képek Facebookon, és néhányat felraktam iwiwre is.